Szeretni valakit,az több,mint egy erős érzés – az döntés, ítélet és ígéret.

Zumba után találkoztam vele. Zumbán annyira erősen csináltam mindent, amennyire csak bírtam, hogy ne legyek rá dühös.
Nem tudtam nem az lenni.
Fájt, hogy hazudott, hogy képes volt még pénteken is a szemembe hazudni, hogy neki most nem kell senki. Azt hiszem ez a gyávaság.
Összetörtem az egyetlen dolgot, az egyetlen dokumentumot, ami mutatja azt, hogy mi valaha együtt voltunk. A képet összetéptem, és az üveget összetörtem. Nekivágtam egy falnak és darabokra tört. Hosszú idő után ez az egyetlen dolog amit nem sajnálok, hogy megtettem. Felszabadító érzés volt.
4óra alatt eljutottam odáig, hogy nem bánom a kapcsolatát. Semmi értelmét nem látom egy ivással majd dugással töltött estének. Semmi hosszútávú nem lehet belőle. Szerintem.
Vajon mikor jön rá, hogy ezért a vacakért kár volt odadobni azt ami kettőnk között volt? Rájön egyáltalán? Rájön, hogy tulajdonképpen elveszített? Vagy igazából ezt akarta, mert így könnyebb?
Mert ahogy én szerettem az fájdalmas volt ez meg egyszerű, mint az egyszeregy?
Már nem sajnálom, hogy ez így történt. Rajta kívül is van világ, az lehet, hogy sokkal szebb és érdekesebb.
Tudom, hogy hülyeség, de úgy érzem, hogy felülemelkedtem rajta.
Nekem nem kell olyan kapcsolat, ami egyetlen éjszaka terméke.

Ilyenkor amikor a barátai mindig fontosabbak nálam mindig rámtör az az érzés, hogy miért nem elég ahogy szeretem.És ha már az nem elég az életben ahogy szeretek akkor mi lesz elég?

Meghalt a kutyám.
Igazából ébredés után a legrosszabb amikor eszembe jut, hogy tegnap meghalt.Most azt hittem, hogy túl vagyok rajta, és hogy könnyebb. De furcsa, hogy 16év után nem leszünk.
Nem tudom, hogy mihez kezdünk nélküle.

Azt olvasstam most egy cikkben, hogy tavasszal és nyáron divat lesz a fehér ruha..ti felvennétek fehér ruhát?:)

Emlékeztek még rá?:)
Nagynénémnek olyan só és borsszorót vettem a névnapjára, ami legjobban rá hasonlít.
Remélem fog tetszeni neki, olyan aranyos:)))

Ha megismerkedem egy “új emberrel” egyből az jut eszembe, hogy mivan ha ez a dolog is oda jut mint vele..
Összetörte a lelkem, pedig ketten együtt erősek voltunk. Bár az is lehet, hogy túl sokat gondoltam róla.Többet, mint egy szánalmas kérdésnél, mint a “szerelmes voltál vagy vagy belém?”.
Nem értett semmitse.
Nem akarok többet Fannit átölelve sírni a konyhában. Nem akarok megalázóan szemét lenni vele. És nem érti, hogy nekem fáj, ahogyan vele kell viselkednem.
Azt akarom gondolni, hogy nem érti, nem pedig azt, hogy nem érdekli.
Kis naiv hülye vagyok.:)

Nos, kitöröltem az összes régi bejegyzést.
Tiszta lappal indulok valami új felé…